1Az éneklőmesternek hangszerekkel; Aszáf zsoltára, ének.
2Ismeretes az Isten Júdában, nagy az ő neve Izráelben.
3Mert hajléka van Sálemben, és lakhelye Sionban.
4Ott törte össze a kézív villámait, paizst, szablyát és a hadat. Szela.
5Ragyogó vagy te, felségesebb, mint a zsákmányadó hegyek.
6Kifosztattak a bátor szívűek, álmukat aluszszák, és minden hős kezének ereje veszett.
7A te dorgálásodtól, oh Jákób Istene, megzsibbadt mind szekér, mind ló.
8Te, te rettenetes vagy, és ki állhat meg orczád előtt, mikor haragszol?
9Az egekből jelentetted ki ítéletedet; a föld megrettent és elcsendesedett,
10Mikor felkelt Isten az ítéletre, hogy megszabadítsa a föld minden nyomorultját! Szela.
11Mert az emberek haragja megdicsőít téged, miután felövezed végső haragodat.
12Tegyetek fogadást és adjátok meg azokat az Úrnak, a ti Isteneteknek; mindnyájan, a kik ő körülte laknak, hozzanak ajándékot a Rettenetesnek.
13Mert a fejedelmek gőgjét megtöri, rettenetes a föld királyaihoz.