1Az éneklőmesternek, az altashétre, Aszáf zsoltára, ének.
2Tisztelünk téged, oh Isten, tisztelünk; neved közel van, hirdetik csodatetteid.
3Ha megszabom a határidőt, én méltányosan ítélek.
4A föld és annak minden lakosa elcsügged; én erősítem meg annak oszlopait. Szela.
5A kérkedőknek azt mondom: Ne kérkedjetek; és a gonoszoknak: Ne emeljetek szarvat!
6Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal;
7Mert nem napkelettől, sem napnyugattól, s nem is a puszta felől támad a felmagasztalás;
8Hanem Isten a biró, a ki egyet megaláz, mást felmagasztal!
9Mert pohár van az Úr kezében, bortól pezseg, nedvvel tele; ha tölt belőle, még seprejét is iszsza és szopja a föld minden gonosztevője.
10Én pedig hirdetem ezt mindörökké, és éneket mondok a Jákób Istenének.
11És a gonoszoknak szarvait mind letördelem; az igaznak szarvai pedig felmagasztaltatnak.