1Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg!
2Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek!
3A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek?
4Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedői.
5A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet.
6Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják.
7És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!
8Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre?
9A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é?
10A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Ő, a ki az embert tudományra tanítja:
11Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók.
12Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre;
13Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!
14Bizony nem veti el az Úr az ő népét, és el nem hagyja az ő örökségét!
15Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívűek.
16Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedők ellen?
17Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben.
18Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem.
19Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet.
20Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt?
21Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét.
22De kőváram lőn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kősziklája;
23És visszafordítja reájok az ő álnokságukat, és az ő gonoszságukkal veszti el őket; elveszti őket az Úr, a mi Istenünk.