1Dávidé; zsoltár. Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, a míg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá.
2A te hatalmad pálczáját kinyújtja az Úr Sionból, mondván: Uralkodjál ellenségeid között!
3A te néped készséggel siet a te sereggyűjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpir méhéből leszen ifjaidnak harmatja.
4Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint.
5Az Úr a te jobbod felől; megrontja az ő haragja napján a királyokat;
6Ítéletet tart a nemzetek között; telve lesz holttestekkel; összezúz messze földön minden főt.
7Az út mellett való patakból iszik; ezért emeli fel az ő fejét.