1Fiam! ha beveszed az én beszédimet, és az én parancsolatimat elrejted magadnál,
2Ha figyelmeztetvén a bölcsességre a te füleidet, hajtod a te elmédet az értelemre,
3Igen, ha a bölcseségért kiáltasz, és az értelemért a te szódat felemeled,
4Ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket kutatod azt:
5Akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz.
6Mert az Úr ád bölcseséget, az ő szájából tudomány és értelem származik.
7Az igazaknak valóságos jót rejteget, paizst a tökéletesen járóknak,
8Hogy megőrizze az igazságnak útait, és kegyeseinek útját megtartja.
9Akkor megérted az igazságot, és törvényt és becsületességet, és minden jó útat.
10Mert bölcseség megy a te elmédbe, és a tudomány a te lelkedben gyönyörűséges lesz.
11Meggondolás őrködik feletted, értelem őriz téged,
12Hogy megszabadítson téged a gonosznak útától, és a gonoszságszóló férfiútól;
13A kik elhagyják az igazságnak útát, hogy járjanak a setétségnek útain.
14A kik örülnek gonoszt cselekedvén, vígadnak a gonosz álnokságokon.
15A kiknek ösvényeik görbék, és a kik az ő útaikban gonoszok.
16Hogy megszabadítson téged a nem hozzád tartozó asszonytól, az idegentől, a ki az ő beszédével hizelkedik,
17A ki elhagyja az ő ifjúságának férjét, és az ő Istenének szövetségéről elfelejtkezik;
18Mert a halálra hanyatlik az ő háza, és az ő ösvényei az élet nélkül valókhoz.
19Valakik mennek ahhoz, nem térnek meg, sem meg nem nyerhetik az életnek útait.
20Hogy járj a jóknak útjokon, és az igazaknak ösvényeit kövessed.
21Mert az igazak lakják a földet, és a tökéletesek maradnak meg rajta.
22A gonoszok pedig a földről kivágattatnak, és a hitetlenül cselekedők kiszaggattatnak abból.